A karácsonyi ünnepek előtt az ember gondolatairól volt szó, most pedig az ember emlékezéséről és felejtéséről szólok. Ezzel egyrészt folytatjuk a sorozatot az Isten képére teremtett emberről. Másrészt az év végéhez közeledve ez időszerű is: Mire emlékezzünk a múltból, az elmúlt év eseményeiből, és mire ne? Két alapige:

Zsolt 103,2: Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről. Fil 3,14: De egyet cselekszem azokat, amelyek hátam mögött vannak, elfelejtvén, azoknak pedig, amelyek előttem vannak, nekik dőlvén, célegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára.

Szólok: 1. Az emlékezésről és felejtésről általánosságban. 2.Mire emlékezzen, mit ne felejtsen el az ember? 3. Mit felejtsen el az ember? 4. Isten emlékezése.

1.) Az emlékezésről és felejtésről általánosságban

Az ember azokat nem felejti el, amelyek mélyen érintették. Amelyek a szívéig hatoltak, a szívében maradtak, amit a szívében forgat az ember. Ami a szívben van, azzal az ember gondolatban is sokat foglalkozik, és azokról sokszor beszél is, hiszen Máté 12,34b: a szívnek teljességéből szól a száj.

Azt felejtjük el, amivel nem foglalkozunk még gondolatban sem. Ami nem érint mélyen, az feledésbe merül. Lehet olyan is, hogy nem nagy jelentőségű események, vagy amit olvastunk, hallottunk feljönnek a gondolatainkban. Felesleges, haszontalan dolgokkal ne időzzünk gondolatainkban sem! Egyrészt azért, hogy a hasznos és fontos dolgokkal foglalkozzunk, arra emlékezzünk! Másrészt minél többször gondolunk rá, annál inkább megmarad az emlékeinkben, és egyre nehezebb lesz elfelejteni.

Az ember gondolatában néha egészen váratlanul feljönnek olyan emlékek, amivel alig foglalkozott. Különösen zavaró, ha olyanok villannak be a gondolatainkba, amelyeket inkább elfelejteni szeretnénk. Pl. sérelmeink, elkövetett botlásaink, bűneink. Ilyenkor azonnal menjünk imában az Úrhoz, és újból tegyük le. Emlékezzünk arra, hogy az Ő vére már eltörölte a bűneinket. Adjunk érte hálát!

Néha olyanok merülnek fel az emlékeinkben, amik számunkra zavaróak. Pl. egy-egy világi nóta, vicc, vers, történetek, amiket hallottunk, ami ránk ragadt életünk folyamán. Ne időzzünk ezeknél az emlékeknél! Azt tapasztaltam, hogy ilyenkor úgy tudom a gondolataimat másfelé terelni, ha pl. egy éneket dúdolok, vagy igeverseket mondok, vagy éppen azt veszem számba, mennyi jót tett velem Isten. Ezért is fontos, hogy tanuljunk meg énekeket, igeverseket. Kol 3,16: A Krisztusnak beszéde lakozzék ti bennetek gazdagon, minden bölcsességben; tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, szellemi énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak.

Idősebb korban leginkább a fiatalkori benyomásokra emlékezünk. Ezért fiatal korban kell sok-sok Igét „elraktározni” a szívünkben és gondolatainkban, hogy idős korunkban legyen alkalmunk ezekkel foglalkozni, ne haszontalan emlékekkel.

2.) Mire emlékezzen, mit ne felejtsen el az ember?

Erről szól az egyik alapige. Olv. Zsolt 103,2: Ez a legfontosabb, amire emlékeznünk kell. Nézzük meg, hogy milyen jótéteményeket kaptunk az Úrtól!

1. Ne felejtsük el, honnan hozott ki az Úr! A bűnből és a szellemi halálból. Zsolt 40,2-3: Várván vártam az Urat, és hozzám hajolt, és meghallgatta kiáltásomat. És kivont engem a pusztulás gödréből, a sáros fertőből, és sziklára állította fel lábamat, megerősítvén lépteimet. A sáros fertő a bűn volt, a pusztulás gödre pedig a szellemi halál. Emlékezzünk, hogyan kiáltottunk nyomorúságunkban, és mit jelentett, amikor Isten a Kősziklára, Krisztusra állított! Mikor Isten szilárd talajt tett a lábunk alá!

2. Ne feledkezzünk el Urunkról és az Ő Igéjéről! Ján 15,20a: Emlékezzetek meg ama beszédekről, amelyeket én mondtam nektek. Júd 1,17: Ti azonban, szeretteim, emlékezzetek meg azokról a beszédekről, amelyeket a mi Urunk Jézus Krisztus apostolai mondottak. Ezért van vasárnaponként a kenyértörés is. Ezt rendelte az Úr, az Ő emlékezetére. Olv. 1Kor 11,23-25. Rá emlékezünk, hogy soha el ne felejtsük, hogy teste értünk töretett meg, vére a mi bűneink eltörléséért folyt ki, hogy el ne vesszünk, hanem örök életünk legyen.

3. Ne felejtsük el, menyi jót tett velünk! 5Móz 8,2a: És emlékezzél meg az egész útról, amelyen hordozott téged az Úr, a te Istened immár negyven esztendeig a pusztában! Ahogy Izraelről gondoskodott, adott nekik mannát, mennyei kenyeret, adott vizet a kősziklából, Aki Kr. volt. Adott föléjük felhőt a tikkasztó nap ellen. A saru, a ruha nem kopott le róluk. Ahogy vezette őket az Úr felhő- és tűzoszloppal, hogy el ne tévedjenek. Ahogy megőrizte őket az ellenségtől, és ahogyan bevezette őket az ígéret földjére, minden méltatlanságuk ellenére. Az Úr ugyanezt tette velünk is. Ez évben is kaptunk szellemi és testi eledelt, ruhát, lakást, védelmet, szellemi vezetést. Meghallgatta imáinkat. Országunkban béke van, csendes és nyugodalmas életet élhetünk. Volt lehetőségünk összejönni Igét hallgatni. Volt az Úrnak üzenete. El ne feledkezzünk ezekről akkor sem, ha megpróbálna az Úr!

4. Emlékezzünk meg szenvedő testvéreinkről! Pál apostol azt kérte, Kol 4,18a: Emlékezzetek meg az én bilincseimről! Zsid 13,3: Emlékezzetek meg a foglyokról, mint fogolytársak, a gyötrődőkről, mint akik magatok is testben vagytok. Isten megemlékezik róluk. Imádkozzunk értük mi is!

5. A fiatalok emlékezéséről. Préd 12,3: És emlékezzél meg a te Teremtődről a te ifjúságodnak idejében, míg a veszedelemnek napjai el nem jőnek, és míg el nem jőnek az esztendők, melyekről azt mondod: nem szeretem ezeket! A fiatalok, hívők és nem hívők is, emlékezzenek a Teremtő Istenre, Akitől az életet kapták!

6. Emlékezés elöljáróinkra. Zsid 13,7: Emlékezzetek meg a ti elöljáróitokról, akik szólották nektek az Isten beszédét, és figyelmezvén az ő életük végére, kövessétek hitüket. Emlékezzünk, milyen volt a hitük, és Istenbe vetett bizalmukat kövessük!

7. Mi az oka, és mi történik, ha nem emlékezünk az Úrra és az Ő tetteire?

Egyik ok a felfuvalkodás. Hós 13,6b: elteltek és szívük felfuvalkodék: azért hát elfelejtkezének rólam. Másik ok a nem akarás. Zsolt 78,10b-11: nem akartak járni az ő törvényében, elfelejtkeztek az ő tetteiről, csodáiról, amelyeket mutatott nekik.

A következmény bálványimádás lett. Bír 3,7: És gonoszul cselekedtek az Izrael fiai az Úr szemei előtt, és elfelejtkezének az Úrról, az ő Istenükről, és a Baáloknak és Aseráknak szolgáltak. Ebből pedig pusztulás, halál következett.

3.) Mit felejtsen el az ember?

Erről szól a másik alapige. Olv. Fil 3,14. Vannak emlékek, amik csak hátráltatnak a futásunkban, a cél elérésében. Ezeket el kell felejteni! Mik ezek?

1. Felejtsük el, ha valaki megbántott, rosszat tett velünk! Úgy felejtsük el, hogy szívből bocsássunk meg. Kol 3,13: Elszenvedvén egymást és megbocsátván kölcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna; miképpen a Krisztus is megbocsátott nektek, akképpen ti is. Ha feljön is az emléke, ha újból kezdene fájni, ismét bocsássunk meg, és imádkozzunk azokért, akik megbántottak. Kívánjunk és kérjünk a számukra jókat az Úrtól!

2. Felejtsük el, ha valami jót tettünk! Az ember hajlamos arra, hogy ami jót ő tett mással, arra emlékezik, de hamar elfelejti, azt a jót, amit mások tettek vele. Egyrészt azért felejtsük el a jótetteinket, mert ha az, akivel jót tettünk, nem lenne hálás, akkor az lesz a kísértésünk, hogy azt felrójuk neki. Ez pedig bűn.

Másrészt azért is felejtsük el, ha valakivel jót tettünk, mert nem a magunkéból, hanem az Úréból adtunk. 1Kor 4,7b: Mid van ugyanis, amit nem kaptál volna? Ha pedig úgy kaptad, mit dicsekedel, mintha nem kaptad volna?

3. Felejtsünk el mindent, ami a hátunk mögött van, és a futásunkban akadály! Pál apostol nemcsak a rosszakat, hanem a jókat is el akarta felejteni, hogy a gondolatai, az emlékezete csak J. Kr.-al, az Igével, és a reá bízott feladattal legyen telve. Olv. Fil 3,4-9. Egy ének ugyanerről szól. Ami szép volt, amit szeretek/ Ami jó volt: tervek, sikerek/ Ami rút volt: bűnös örömek/ Uram, én mindent leteszek./ Nem nézek hátra, Uram, hanem feléd./ Tudom: minden kár és szemét.

4. Nem mindegy, hogyan felejtünk. Csak megbékélve, a múltunkat az Úrral, és ha kell emberekkel is elrendezve felejtsünk! Az Úr vére alá kell vinni minden felismert bűnünket. Sajnos a hitetlen embernek az alkohol, a mámor, a drogok a felejtetői.  Péld 31,6-7: Adjátok a részegítő italt az elveszendőnek, és a bort a keseredett szívűeknek. Igyék, hogy felejtkezzék el az ő szegénységéről, és az ő nyavalyájáról ne emlékezzék meg többé. De a részegítő ital, a drogok nem jó felejtetők. Nem nyugtatja meg a szívet, hanem tönkre teszi az embert. Az elveszendő él vele.

4.) Isten emlékezése

1. Isten megemlékezik rólunk. Zsolt 9,13b: nem feledkezik el a szegények kiáltásáról. Ahogy megemlékezett Izraelről is az egyiptomi nyomorúságban.

Olv. 2Móz 2,23-25. Ézs 49,15: Hát elfeledkezhetik-e az anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznének is ezek: én te rólad el nem feledkezem. Hab 3,2: Uram, hallám, amit hirdettél, [és] megrettenék! Uram! … Haragban emlékezzél meg kegyelmességről! Az Úr a haragjában is kegyelmes volt Lóthoz, 1Móz 19,29b: megemlékezék az Isten Ábrahámról, és kiküldé Lótot a veszedelemből, mikor elsüllyeszté a városokat, amelyekben lakott vala Lót.

2. Az Úr nem felejti el az Iránta való szeretetünket. Zsid 6,10: Mert nem igazságtalan az Isten, hogy elfelejtkezzék a ti cselekedeteitekről és a szeretetről, melyet tanúsítottatok az ő neve iránt, mint akik szolgáltatok és szolgáltok a szenteknek. Mi felejtsük el! De az Úr nem felejti el, mert Ő nem igazságtalan!

3. Az Úr nem emlékezik meg többé a Fia vére által eltörölt bűneinkről. Zsolt 25,7a: Ifjúságomnak vétkeiről és bűneimről ne emlékezzél meg! Zsid 10,17: És az ő bűneikről és álnokságaikról többé meg nem emlékezem. Ezért mi se emlékezzünk az ellenünk elkövetett rosszra, sérelmeinkre, veszteségeinkre!

Befejezés

Mi is úgy tegyük, ahogy az Úr: Ő megemlékezik rólunk, mi pedig emlékezzünk meg Róla, Igéjéről és a szenvedőkről! Emlékezzünk meg jótéteményeiről, pl. amit ebben az évben is tett velünk és értünk! Ő nem emlékezik meg bűneinkről, és mi se emlékezzünk meg mások bűneiről! Ef 5,1-2a: Legyetek annak okáért követői az Istennek, mint szeretett gyermekek: És járjatok szeretetben! Ámen.